lán kijár elégtevés.
Gyötrelemmel írtam ezt a
sorsot, és elég kevés, mi
ámulatba ejt, ha újra
felköszönt a fájdalom, vagy
émelyít a lámpaláz, mi-
kor beint a rágalom, hogy
el ne basszam, el ne basszam...
...ó, dehogy baszom!
Jól tudom, hogy annyi bástya
sincs e csonka várfalon, hogy
sincs e csonka várfalon, hogy
el ne fújja tőlem őt a-
kár a lepkeszárnycsapás,
én meg újra összeomlok...
...ó, de nagy csapás.
Istenuccse!
Nem haragszom én.
Hosszu hiszti
volt, de végül úgy hiszem, hogy
egyikünk se lett kretén
egyikünk se lett kretén
Elemi vágy dühöng. A lét ma
sejti szintü gyulladás.
Túl közel került a tűzhöz,
olthatatlan entitás.
A vér hevülve forr, a bőrön
át kipárologva árad,
ósdi porhüvelyem a pokoli
hőbe szalmaszálra szárad.
Száll a plazma, száll a
szalmasárga plazma pára-
hője, pőre sejtek élte-
tő kikeltetője, és az
oxigénhiány, ha beáll,
s a termoszfére muzsikál,
e légnemű egóm a
csillagok közé kiáll, hogy
Istenuccse!
Nem haragszom én.
Hosszu hiszti
volt, de végül úgy hiszem, hogy
egyikünk se lett kretén
egyikünk se lett kretén
