Cserebogárcsalogató csudacsapásra felcsattant csücsörítő cserecsatár

Csinibabák, aki táncoltok, ugye ez a
világ a feje tetejére állva sem ér-
demel jobbat
annál, ki nem rád
figyel?

Belefeszültök a játékba, mire meg o-
dasuhanó kezemet érzed a dereka-
don-de ki tudom szá-
molni, hogy bizsereg-
e...

De
hova feszülsz kicsi lány, akinek esze ép?
Gyönyörű vagy...mondd ez mért nem elég
bizonyíték, hogy nekem nem feleség
kell ma éjjel, csak táncapartnert kere-
sek - akárcsak
én - aki úgy bizse-
reg...?

Földönkívüli teljhatalom

Van az a

pillanat, amikor

arra figyelsz, hogy

ne vegyél észre-na

akkor vettelek

észre, hogy észre

vetted, hogy észre

vettél.                                 

Ne vedd magadra, te

ügyesen csaltál.

Épp csak csöppet

játszottad túl

érdektelenséged.

Ugye

látod, eszmél-

tél, és megmarad

arcod ráncain

áttetsző viasz-

ámulatod, hogy

látszol. Látlak. Egy
hang a fejedben
rád szól: fordíts
hátat, hátha ta-
lán úgy megmene-
külsz.

Éppen ellen-

séged is állhat

szembe veled. Ha te

hármat pislogsz

elvész nyomtalanul.

Ez

földönkívüli

teljhatalom. De ne

félj, ha érdekel,

megmutatom, hogy

hogy lehet álruha

nélkül állni a

lábadon.

Vedd fel az arcod

reggel frissen.

Zárd be az ajtód

jól, légy résen,

s réseden engedd

által a napfényt.

Ami meg

erre jön, nos az a

bónusztrekk csak,

mint majonézre a

glóbuszkeccsap. 

Ó, gyönyörű, Uram,

adj még fényt rá,

őrület, Ámor,

lőjj valagon,

akarom!

Vakszerelem, gyere,

éhezem rád!

Megbetegít eme

tétlen honvágy!

Jaj szívem ékese,

mondd, otthon vagy?

Vagy csak a népmese

szólhat rólad?

Indul a hajtó-

verseny a rajtból.

Puskalövésre

instant karambol.

Válasz a sajtó-

képviselőknek:

Teljes erőmből i-
mádom a nőket.

...gondolok

     Nem az a baj, hogy

nincsen semmi,

hanem ami nincsen sincsen.

     Nem az a baj, hogy

ingyen kaptam,

hanem amit adtam, kértem.

    

     Nem az a baj, hogy

megszűnt minden,

hanem aki lenne, itt van.

     Nem az a baj, hogy

hittem benned,

csak hogy túl sokat ittam.

     Leszen-e majd egy

szép nap pont most,

olyan amit eddig vártam?

     Leszen-e majd egy

újabb álom

eredeti felbontásban?

     Leszen-e majd egy

egy késő éjjel,

amiből az érzék vérzik?

     Leszen-e majd egy

őrző árnyék

nyomomon, amely lélegzik?

     Te sem azért állsz

tétlen, szótlan,

csak mert nincs jobb dolgod.

     Te sem azért halsz

éhen, szomjan,

csak mert nem vagy boldog.

     Te sem azért kérsz

elnézést, mert

elnéző vagy mással,

     se nem azért, mert

elnéznéd, hogy

mit kezdünk egymással.

     Ezek után csak

azt áruld el,

honnan jöttél hozzám?

     Hol az a föld,

hol dajkád ápolt

széptől sajgó karján?

     Mi a neved mondd,

miért nem szólalsz,

hol rejted szívcsakrád?  
     Mi az oka, hogy

éjjel-nappal

folyton-folyvást csak rád...?

Pénz

Jaaj! Jaaj!

sose leszek élő

hús-vér ember,

hacsak az a szörnyű

betelefonálos

kimenekülőben

fel nem tárcsáz
jaj.

Jaaj! Jaaj!

kiveszem a részem.

ki merem egészen

venni, de érzem

kimerül a szégyen.

mire pazaroljam?

eladom az álom
jaj.

Jaaj! Jaaj!

minek ez a rendszer?

döntés-kényszer

örökösi-kötvény
önként-önkény

proli-oligarchák

tőkés-marhák
jaj.

Jaaj! Jaaj!

csodabizonyítvány

kamutanúsítvány

hamuhamisítvány

por alapú bélyeg

kör alakú négyzet

ál-tévképzet
jaj.

Jaaj! Jaaj!

homo sapiensek

hova lepihentek

oda hazamentek

faladon a hantod

balodon a lantod

üresen a markod
jaj.

Jaaj! Jaaj!

minek ez a sok gond?

hajtsunk torkon

tokajira sopron't

szépen fektesd

le feketepétert

s ne feleseléssel

s ne fenekeléssel

nesze neked ésszel

kérd.

˙ˇ---°"°---ˇ˙

Ha verekedésben

haver esik össze

hamar egyenítsd ki a

számlát.

Ha kirakodóban

kiharap a róka

haragod a hordó

gyűjtse.

Ha kifizetésed

kiegyenesedne

neked eleged ne le-

gyen.

Ha vonalad érik

magod igazítsd meg

szelepeden add ki a

gőzt.

Ha befurakodnak

tudatod alá, tudd

kiüríteni tuda-

tod.

Ha a hatalomnak

hat alom a halma

te a hetedik falon

állj fel.

Ha a magyarázat

kerüli a kérdést

neked igazán iga-

zad van.

Ha te beleszőtted

magadat a szóba

kiszabadulásod a

múlté.

elég

létkérdést érintek

törvények, vonzások,

örvények, rontások,

csontvázak, hantások.

létkérdést összegzek

történet, bomlások,

ösvények, kontárok,

kórházak, hant ásók.

megmondom őszintén

világom rejtélyem

megosztom, s ő szintén

elsorvadt mellőlem.

azt hittem, itt mostmár

minden rendben lesz

mélyen meghajoltál, hogy
ingyen megnyerhess egy

réveteg álmot, egy

névtelen lányról

ott látom előttem

integet, rám szól

-nem kértem tőled, hát

ne kérd most vissza

megtettem érted

maradjon tiszta

imádlak, némber, mint

embert a porban, de

hiába nézlek, már

ott állsz a sorban.

hátamba mártottad
tűhegyes késed
én pedig beléd, hogy
eszedbe véssed,

egykoron szerelmes

voltam én beléd.

ennyit és nem többet

mostantól. elég.