Béla

Üzentél nekem. Pont amikor az
üzenetedre vágytam.
Úgy hiányzol nekem, mint síró
gyermek hívja az anyját.
Tudni akartam kit szólítok,
ki az akinek az árnyát én védem,
s kinek az ágyába fekszem éjjelenként.

Üzentél nekem. Azt mondtad,
megér a fájdalom annyit, hogy
kiabálj, ne egyél, soha már ne remélj,
s ne csinálj sohasem hisztit.
A víz kitisztít, a whisky piszkít,
a mámor az élet sója.
A város a kollektív tudat-joint
mocskos hamutartója.

Túl régóta váratom a választ,
túl régóta fáraszt, hogy
soha, semmi nem jön el időben,
a fal a világtól elválaszt.
Túl régóta zárva van az ajtó,
nincsen hová mennem. Csak
törd, törd, törd a kerítést,
hagyjatok végre lennem...

Pride

Véleménybimbókon merengő hiány.
Ki dönthetné el ki fiú, vagy ki lány?
Maradnánk annak, mint rendeltünk lenni?
Ki rendel náladnál jobban? Hisz senki, csak

magad vagy világod egyetlen tanúja.
Természetednek nincs hozzád foghatója.
Ki mástól várnánk, hogy áldást adjon ránk?
Hogyan fékezhetné szellő az orkánt?

Mikor választottál magadnak sorsot?
Miért nem törtél még orr alá borsot?
Miért nem maradtál ma inkább otthon?
Miért nem hazudtál magadnak? Mondom:

LMBTQ - mert jogod van megélni.
LMBTQ - mert erős vagy remélni.
LMBTQ - mert akik most gyűlölnek,
magukban gyűlölték maguk meg. Te túléled.

Hatalmas villámok dörögnek felettünk.
Vihar készül, melyben muszáj lesz szeretnünk
egymást, mert szeretni nem fognak helyettünk.
LMBTQH - szabadnak születtünk.

Nem vadnak születtem

Nem vadnak születtem.
Annak neveltek csak.
Az összes fáradt feromonfelhőt
érzem, mikor megcsap.

Eszközjelenlétem
elhalt idegszálán
a végződésből szekeret fonnak
a lélekautópályán.

Nyitott szájú lélek!
Mindig vigyázz kérlek!
Nincsen nálam bérlet,
megyek a fejem után.

Érzéketlen

Minden reggel elköszöntem,
hogy nappal partot érj.
S minden reggel partot értem,
hogy nappal elköszönhess.
S éjjel álmodunk,
hogy szép az élet,
hogy maradj kérlek,
olyan jó még,
de vége van.
És nem kell tovább várnod.
Te végképp veszítettél.

Éjjel virágot neveltünk,
hogy reggel eltapossuk.
Minden időn túli emlék
most rólad krónikál.
Te mindent megértettél.
Te túl jól értesz engem,
hogy rám figyeljél.
Sose ébredj fel.

Távolba vésző

Most jön a szerelem tavasza.

A lélekszem még pislog párat,

megmossa arcát a reggeli napban,

s tovalép üdén a nyárba.

Ősszel újfent újjáéled

öregebbként és fáradtabban,

télen pedig megfagy, ragyog

kristályfényű jégvitrinben.

A szerelem nem múlandó. Ott van

minden lényeg legmélyében.

Minden szót ő fűt, hogy a tűznek

belső morajlását lefesse.

Hullámhegyről általszakadt

szavak között érintkezünk,

ahol találkozunk, szavaink

kioltják mind egymást.

Összeolvadtukban immár

légburokba zárnak minket,

magukba hívásuk nem kéj,

mégis dermedt izgalom.

Átforrósodik köröttünk a

fülledt, párás vákuumcsend,

részecskéink ellenállás 

nélkül forrják gőzzé egymást.

Szerelem, szerelem,

bolond vagy, szerelem.

Hiányod siralom,

megléted gyötrelem.

Hova szól, kire néz,

mire vár, mit emészt?

Maradék bizalom

hamarost elenyész.

Teliszáj, takarék,

bariton, karabély,

kabaré, taviró,

zsalugá, teremin.