2018. augusztus 31., péntek

Ki( )vagyok{?}

Magam alatt vagyok, de kikerü-
lök, ha belehalok is. A bánat
elevenembe vág, a kibeba-
szott világ magára várat.

Valahol elveszett a
szabad akarat a bűntudatban.
Olyan erőltetett a
lét, akárcsak
amilyen öntudatlan.

Csak egyre távolabb a fénytől,
a mag köré simulok a mélybe.
Meghasadt szívemen az áram
át- meg átcikáz, hideg kiráz
a borzalomtól.

A félelem az anyagot
átszakítva rombol.
Közületek való vagyok,
de közeletekbe tombol.

Veletek egy vagyok,
de nem azonos magammal.
Ki vagyok én?

Az aki vagyok az oka ha kivagyok.
Azokat az okozatokat okozom,
amiket a kikelet eleji teli-
nap okoz a retinarepezeken.

Azokon a napokon amelyeken a
kifele nem olyan alakot ölt,
ami az akaratom, azokon az aka-
ratomat araszolom oda, mehet a

flört. Az alakom alakul, elül a
láz, a zene zenél, a csoda csodál.

2018. augusztus 20., hétfő

Létezés

Fáj a tett, 
s nem értem,
hogy létezésem mi nyomja ilyen
iszonytató erővel.
Égek, égek legbelül,
s e tűz csak egyre terjed.

Tervek ütköznek a valóságba.
Valóságom ismeretlen,
a megvalósulás túszaként
szenvedi át magát folyvást
a pillanat vasrácsain.

A szabad lény bennem
nem azonos az
elhivatott lénnyel,
s elhivatásom nem azonos
szabadságommal.

Semmi sem annyira ideális,
hogy támaszkodni merjek rá,
de természetem maga az ideál,
mely önmagát éli s valósítja meg
a beszabályozott keretek között,
ellenállhatatlan erővel.

Miként oldjam fel eme
élhetetlen ellentmondásokat?

Hol a híd a rossz világ felett,
a természet és a tudatos végzet között?

Hol az a létezés,
amely ismeri a formát, 
de mégse határolja körvonal?

Miként nyilvánul meg a szabadság,
s miként szabadul fel a megnyilvánulás?

S e két állapot közt hol vagyok én,
a lény, kit megtart eme két pont? 


2018. augusztus 8., szerda

Sejehaj

Ugye milyen nehéz megismerni, aki vagy?
Ugye milyen távoli bolygó az összes ember?
Ugye te sem tudod, merre nyílnak a köztes ajtók?
Ugye nem csak én vagyok ilyen kurva egyedül?

Ugye szabad megismernem, aki vagy?
Ugye te nem fogod összetörni a szivem?
Ugye feletted sem járt el az idő?
Ugye neked sem jó egyedül?

Csak légy az, aki vagy,
a rétegek alatt, mik
ránehezülnek a
pajkos gyerekre.