Elválik

Marginális problémák,
formák és részek.
Egy részeg küzdőfél,
túl sok az ismeretlen részlet.

Holnapra köddé vál,
ma elválik végleg.
Tegnapról itt hagyták.
Nem értem én már ezt az egészet.

Nem kértem, úgy kaptam.
Előre tudtam, hogy eljön.
Erőre úgy kaptam, hogy
megkeresett a megkeseredettség.

Azt mondta köddé válsz,
és azt, hogy végleg.
Elválsz és elválik
az egyetlen és oszthatatlan egység.

Sajnálom, de átbasztalak, mert
nem sajnálom őt, se nem magamat.
Most kezdődik el csak a játék.
Minden egyes perce ajándék.

Fordulat jön, új fordulatszám.
Kínos arcpír ég isten arcán.
Feltaláltam egy új valóságot.
Rendszer-összefüggéseket látok

mozdulatban, tévedésben,
elhibázott döntéseinkben,
a félszavakban, a gondolatban,
az érgörcsben a hüllőagyadban,

a tér-időben, a pillanatban,
az égitestek milliárdjaiban,
a sejtjeinkben, a hormonokban,
az univerzális élettudatban.

Magból vagyok, magfúzió hajt.
Nem elég mélyre nyomtam az erőkart.
Ellenáll, de vonzása áthat.
Győzzük le a potenciálgátat.

Tört tükör

Hűségre szomjazó magányban,
bőséges áldozatkészséggel telten,
nézem önmagam, s kérdem,
ki fia a legszebb e vidéken?

De tükröm összetört az úr
kétezertizenkilencedik hűvös telén,
én meg álltam ott, mint egy
meghiúsult remény.

Magányom abszolút, nincs mentség.
Áldozatra sincs több szükség.
A káosz ünnepel, végünk van.
Értelemtelen létünk
percről percre tengeti helyettünk

valaki más, akiben nem bízunk,
pedig bíznunk kéne, mert mi vagyunk magunk.
A szolgasorba küldött sors
az fogság, és nem szolgasors.

Magány meg áldozat nélkül
a megerősödött öntudat legmagasabb fokán
a káosz és a rend egység -
kezdet a vég után.