Ébren maradok

Ott volt orrom előtt az a válasz, de

varázsütésre se lettem könnyebb

nálad, hát csak jöjjön a bánat,

nem kutatom már nap nap után, csak

engedem égni a vágyat, árad a

rámragadó telivérbe befekvő

élet, részese lettem a mának,

s nem tagadom, hogy jó fia édesa-
nyámnak.

Már nem elég, hogy nem nekem éled a

nap fel, nem nekem olvad a gyógyír

fenn a barakk tetején, mert ennél

több kell. Itt az idő, hogy lépjek.

Lesz, aki szóval tart majd, lesz aki

csak fel, s rábír könnyű szóval:

add fel. Nem tehetem.-jön a válasz.

Túl nagy a tét, hogy bárkire ráteto-
válhass.

És csak

jön mert jönnie kell még, azt hiszi.

Nem hiszem el neki, s nem hiszem el, hogy

élvezi azt mikor elnevez égi cso-

dának, s megtömi búval az én vacso-

rámat, aztán elviszi, én meg

éhesen áhítom, ó, mikor ér ide?

mért nem adott kicsikét? egy falatot?

lakjon jól vele hát. én ébren

maradok.