...gondolok

     Nem az a baj, hogy

nincsen semmi,

hanem ami nincsen sincsen.

     Nem az a baj, hogy

ingyen kaptam,

hanem amit adtam, kértem.

    

     Nem az a baj, hogy

megszűnt minden,

hanem aki lenne, itt van.

     Nem az a baj, hogy

hittem benned,

csak hogy túl sokat ittam.

     Leszen-e majd egy

szép nap pont most,

olyan amit eddig vártam?

     Leszen-e majd egy

újabb álom

eredeti felbontásban?

     Leszen-e majd egy

egy késő éjjel,

amiből az érzék vérzik?

     Leszen-e majd egy

őrző árnyék

nyomomon, amely lélegzik?

     Te sem azért állsz

tétlen, szótlan,

csak mert nincs jobb dolgod.

     Te sem azért halsz

éhen, szomjan,

csak mert nem vagy boldog.

     Te sem azért kérsz

elnézést, mert

elnéző vagy mással,

     se nem azért, mert

elnéznéd, hogy

mit kezdünk egymással.

     Ezek után csak

azt áruld el,

honnan jöttél hozzám?

     Hol az a föld,

hol dajkád ápolt

széptől sajgó karján?

     Mi a neved mondd,

miért nem szólalsz,

hol rejted szívcsakrád?  
     Mi az oka, hogy

éjjel-nappal

folyton-folyvást csak rád...?