Olvadó hús,
könnyező patak,
kibomló táj,
lélegző szavak.
Kiömlő vér egy
barlang udvarán,
kiálló csontszirt
hegycsúcs kőfalán.
Nincs értelme megválni,
hogy újra rátalálj.
Hogyha mint a szél suhansz,
kibomlik úgy a táj.
Semmi nincs, mi már leköt.
Te azt hiányolod,
mi hogyha megkerülne sem
lehetne jobb sorod.
Ellenáll a végtelen,
mi sok darabra tört,
de összeáll a tér, idő,
s a fénynek állit őrt.
S végül egy a sok közül
kitör, s a hús felold,
s a könnyező patakfolyás
mögül kikél a hold.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése