45 cm

Negyvenöt centi az

intim zóna

határa.

Te hitted volna, hogy

ennyire karnyúj-

tásnyi a távol-

ság ami elvá-

laszthat tőled egy

embert, s azután

lehetsz csak igazán

magadra utalva,  

kibontva szárnyad a

végtelen értelem

elterülő lele-

ménye felé?

Hogy a

földről az égre csak

ennyire néz le az

angyal, a városi

látkép ennyire

áll még tőled

messze a távoli

játék végén?

Negyvenöt centire

állok a szakadék

szélén, számolok

órák hosszán

vissza a percben

védtelenül, alig

állok a lábamon,

elnyom a lábnyomom,
omlik a várfalam,

olvad az ég, hamu-

tálba parázslik az

oltalom.

A mérték érték,

tetten is érték

már sokan éjjel

az ősi veszéllyel,

az északi fénnyel,

a női szeszéllyel,

valahogy mégis

a látó léte

a jobban a fontos

a többi a mindegy,

lényeg az egység.

Itt van, tessék.

Nem kell? Mért nem?

Ízlik a vérem?

Kérem szépen,

tedd oda, menj el,

hozd ide, szólj! Bubo-

rékos a szódád,

retkes a lábad,

reszket a gyomrod,

csuklik a hangod,
késik a menzesz,
véres a hentes,
késel a gyilkos,
titkol az orvos,
terjed a vírus,
árad a nílus,

elfogy a reggel.

Másnap a sejtés

semmire nem jó,

semmirekellő

sorsigazító,

sört ide kettőt,

győzzön a jobbik,

haljon az egyik,

hagyjon a másik,

forrad a sebhely,

hóra te seggfej,

egy nevezőre

nem teheted fel az

életed árát,

drágám…

Megbabonázom az

illatod ízét,

érzem a vízcsobo-

gásod sodrát,

sodrom a spanglit a

sevroletomban,

Sándor a Marcsival

éppen otthon van.

Sándor a jószagú

atyaúristen,

Mária háreme

várja az ágyban.

Lázasan áll neki

mérni a kárát,

mennyiből építi

újra a várát.

Marcsi a priccsen

feltüzesedve

ráncait rendezi

szép üde rendbe.

Épül a pompás

zöld palotácska,

féktelen orgia

fullad a vágyba.

Pattan a szikra a

gandzsa tövében,

jéghideg áldás

tart ma ölében.

Megfagy a torkom

tükröm övében,

nem maradt dolgom

élők körében.

Csak te vagy itt már,

egyszemű lélek,

egyszerű, nyíló

világszemlélet.

Horgony a parton,

tétemet tartom,

tétova léptű

ember a talpon.

Egy sem az immár

csak, ami látszik,

fény a sötéttel

világost játszik.

Bambul a kergeba-

romban a kétely,

mért ide szült le a-

nyám azon éjjel?

Lesz aki látja a

látomás végét,

lesz kire köpni a

záptojás ízét.

Lesznek-e majd akik

értenek engem,

lesz majd-e kar, amely

átölel engem?

Senkise tudja

mit hoz a holnap,

bírjon a hóhér

megmaradásra.
Tegnap a múlté,

mától a holnap a

tegnapi műsor

képszakadása.