Menni-mendegélni,
folyton útra készen.
Otthonunkba lészen
benne érkezésem.
Mondd, te kedves ember,
ennyi látomásnak
hogy nem engeded meg
megvalósulását?
Rezdülésed inger,
vágy a föld alól.
Ünnepelj s dalolj, hogy érte
menve-mendegélve,
folyton útra készen,
régi utcarészen
hangos emberekkel
megviaskodásod
nem fejezhetik bé
megcsalódulással.
Mondd, te kedves arcnyom,
melybe hordom arcom,
elhihettem-é már
volna száz s ezerszer,
mint a kábítószer
vonz magába mégis.
Gyötrelemre vágyom,
s benne rút halálom
oly kivánkozóként
villanik fel olykor...
Élni, élni, élni,
és nagyon szeretni
minden egyes embert-
köztük őt is, úgy ám.
Ellenére lenne
terveidnek álmom?
Egybekelni ketten
nyári nászi ágyon?
Életembe nem volt
ily csodába részem,
oly szerelmet adtál.
S folyton útra készen
várok otthonunkban
folytatásra holnap
véle kéz a kézben
menni-mendegélni....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése