Gyűlölet.
Ez gyűlölet.
Tompa, forrás nélküli,
kihűlt, szilárd gyűlölet.
Olvadj fel, hadd
hányjam ki...
Hullámzik és vonaglik a
testemben, mint görcs a fában.
Gyűlölöm az elemeket,
melyek ellentállnak.
Falat tolok, sziklafalat,
vastag kőépítményt.
Nincs több üzenet, üres szavak.
Tartalom van. Feszült erő.
Határokkal tömörített feszült
vákuumcsend.
Ha már nincs több, hová folyjon,
terjedjen a külső térben.
Utat talál, kiszivárog,
fertőz, gondokkal terhel.
Mindenkinek számára nyílt,
szabad piaci alternatívák
százával és ezrével, tele
könnyű úttal a boldoguláshoz,
instant, mirelit vitafórumok és
másodkézből kapott derű,
közvetítők, kurátorok,
megkoordinált eszményképek,
azonos nagyságrendbeli álmok,
valóságarányos véghezviteli
kompromisszumkészségesség,
hitelkeret, javaslatcsomag,
felfújt gumilövedék, egynéhány
kézben felrobbant petárda,
súlyos autóbalesetek,
gyorshajtás és megfontoltság,
előzékeny szavahihetőség,
felnőttlét és felelősség,
madártávlat, koránkelés,
fogmosás és zuhanyozás.
Úgy tűnik, hogy van rá sansz, hogy a
rosszat ne csak a rosszabb kövesse.
Rosszról alkotott képünk pedig
már amúgy is túl nagy halmaz.
Hogy férhet el ennyi szépség egy
ennyire romlott rendszerben?
Savanyú szőlő, vadhajtás,
vérnarancs és sárgabarack,
körteforma, almacsutka,
kagylóhéj és igazgyöngy.
Hullámhossznyi frekvenciák,
visszacsapódó tömegérték,
karcolásnyi hazatérés egy
hamvas, hűvös szellő nyelvén.
S ha már nyelv, hát
megértés.
S ha már értés,
értelem. És
ha már nincs több,
legalább csendet...
legalább csendet tartsál néha...
burkolt, saját, nyári csendet.
Fának ágán levél lebeg.
Tó tükréhez tenyér tapad.
Várnak ormán gyümölcs terem.
Elé teszem. Eléd teszem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése