Meghalt egy gyermek az étterem
kávézójában.
18 éves volt, görnyedt, és
csontsovány. Éppen cukrot szórt a kávéjába, mikor elérte a
vég. Megállt a szíve.
Nem foglalkoztatta, hogy a gyermek épp
elfoglalt. Nem zavarta, hogy nem fejezheti be aktuális
tevékenységét. Megállt.
18 éve dobogott neki megbízhatóan.
Percenként átlagosan 76 alkalommal. Voltaképp miért is
csodálkozunk ezen? Borzasztó fárasztó és hálátlan megbízatás.
A szív csupán újabb és újabb adag vért kap emberfeletti
teljesítményéért cserébe, míg gazdája élményt, életet,
reményt kap folyvást, teljesen érdemtelenül.
A szívnek az a kávé már sok volt.
Nem volt már kedve megvárni. Jól esett volna, bizony, szegény
gyermeknek, nem fér hozzá kétség, de nem lehet minden kávét
befejezni. A gyermeknek még elkészíteni sem maradt ideje. Meghalt.
S a kávé csak áll most félkészen, lassan a gőz felszáll
felőle, kihűl majd, és évek múltán elpárolog, mint bántó
fényben a félhold sugara.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése