Szavamat adom, de a
szavaimon át, mint holdfény,
didereg a csend, ez a
hideg idegen.
Sose hagyom el, mert
sose hagy el engem e
csend. Vele betakarom
éjjel a lelkem.
Te se leszel egyedül!
Betakar a takaró!
Sima keze simogat,
hidege meleget ad.
Felemel a telihold;
kihűlt árnyam a
bánat, ami volt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése