Magam alatt vagyok, de kikerü-
lök, ha belehalok is. A bánat
elevenembe vág, a kibeba-
szott világ magára várat.
Valahol elveszett a
szabad akarat a bűntudatban.
Olyan erőltetett a
lét, akárcsak
amilyen öntudatlan.
Csak egyre távolabb a fénytől,
a mag köré simulok a mélybe.
Meghasadt szívemen az áram
át- meg átcikáz, hideg kiráz
a borzalomtól.
A félelem az anyagot
átszakítva rombol.
Közületek való vagyok,
de közeletekbe tombol.
Veletek egy vagyok,
de nem azonos magammal.
Ki vagyok én?
Az aki vagyok az oka ha kivagyok.
Azokat az okozatokat okozom,
amiket a kikelet eleji teli-
nap okoz a retinarepezeken.
Azokon a napokon amelyeken a
kifele nem olyan alakot ölt,
ami az akaratom, azokon az aka-
ratomat araszolom oda, mehet a
flört. Az alakom alakul, elül a
láz, a zene zenél, a csoda csodál.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése