Megfagy a szív és elfogy a levegő,
fájdalom ég, halk zene szól.
Alszik a fény, és alszik a szerelem,
én is elalszom valahol.
(Szomorú az idő, nem akar változni.
Nagy átok van rajtam, mért tudlak szeretni?
Szeretni nem tudtam, de mostmár jól tudok.
Búsulni nem tudtam, úgyis megtanulok.)
Áll az idő, és reszket a türelem,
háboru dúl, zeng csatakürt.
Összecsap élet, s összecsap a halál.
Bennem a lélek kiürült.
(Köszönöm édesem, hogy eddig szerettél,
verjen meg az isten, ha már megvetettél.
Verjen meg az isten, veretlen ne hagyjon,
szeretetlen társat, hideg ágyat adjon.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése