Tedd oda

Lehet, hogy ez az utolsó lét, hogy el-
kövesd. A lehetőség előtted áll.
Figyeld az alakot öltött reményt.
Megkaparinthatod a főnyereményt.

Lehet, hogy antitézisek közé va-
gyunk szorulva, de mi szintetizálunk.
Szinte kizárólag mi vagyunk fele-
lősek a sorsunkért.

Mágnesem bevonzza ideálom,
nem valóság kell ide, hanem álom.
Azt kiabálom, nem találom az
élet értelmét.

De te azt hiszed, hogy érted,
de te nem értesz semmit sem.

Lehet, hogy egyedül én vagyok a válasz.
Megvilágosult egómra bízom az
összes ösztönöm feletti feltét-
len hatalmat, amit úgy gyakorol, ahogy
akar. Ez engem rég nem érdekel.
Szeretnék csak megbizonyosodni, hogy
az ami áthatolhatatlannak
tűnik, az önerejéből áll ellen,

vagy az egész csak egy virtuális ha-
zugság, mesterségesen kreált
tabukkal, amiken átlátni szégyen,
és még én érzem szarul magamat,
amiért átlátok az egészen, de
ne félj, te tutira mentél, te érted az
összefüggést a védekezés meg a
számadás között. Úgy játszod meg
magadat, ahogyan a csövön kifér, mert te

azt hiszed, hogy érted,
de te nem értesz semmit sem.

Legyen meg az akaratod, állj ki, mutasd be
magad, aki évek óta magyarázol a
hátam mögül szórva az igét, te
arctalan tömeg, névtelen súly, te
szállj le a magasból, nőlj fel inkább,
lógatod a lábadat, de dobbantani
tudsz-e velük? Na tedd oda magad, tedd
oda magad, tedd oda magad, dobbanj

szív, lobbanj láng, dobbanj
szív, lobbanj láng! Na gyerünk,
tedd oda magad, tedd oda magad, tedd
oda magad, tedd oda magad.