Vallom, hogy sokmindent mondhatnék magamról,
mégsem kell helyetted szólnom.
Hallom, hogy elhalkul lassan a távolban
hangom, s a te csended szólom.
Bánom, hogy nem jöttem korábban érted és
szóltam, hogy mindennek vége.
Látom, hogy többet látsz annál, mintsemhogy a
fél is az egésznek része.
Szólíts meg, érj hozzám, érezz!
Mondd, hogy már nem lesz több bánat!
Hárman jöttek hozzám kézenfogva. Házuk
átlátszó viaszból készült.
Kanócán gyertyaláng izzott fel. Fényében
minden szem zöldessé kékült.
Háromszor égett le előttem életem
rózsaszín cukormáz-kréme.
Mindig is tudtam, hogy én vagyok önmagam
álmaim egyetlen réme.
Szólíts meg, érj hozzám, érezz!
Mondd, hogy már nem lesz több bánat!
Mostmár csak egy titkom van, azt az egyet is
más őrzi. Szabaddá váltam.
Kezdettől fogva egy sejtés vitt előre,
amíg csak készen nem álltam.
Kikészültem, mire elkészítettek, de
nem késtem el, ez a fontos.
Nézz rá az órádra. Ráérsz még, Ember? Hát
tudd meg: órából nincs pontos.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése