Fleshback

Elsuhant egy formátalan

gondolat-akár egy konkáv

téglalap-tegnap este

az esőben az orrom előtt.

Nem bennem, sem keresztül-

rajtam kívül esett.

Apró szemű, szemtelen,

csendes harmatszemek vála-

szoltak, vándorregékről számoltak,

s csaknem azzal, kinek

elől jár a zárójele,

előnyére fordul vele,

előzékeny ellentmondást

árul árgus árus fele.

Látod őt a bőrkabátban,

akármelyik áruházban,

árulkodó álruhában.

Makulátlan mosolyában

szótlan csendek csengnek:

Rendet raktam vacsorára,

készülgetek a csodára.

Megszoktam már, így nem csalhat

majdan arcra fagyos borút

érkeztének távolléte,

csupán reménye tart ébren,

hiú, vak, önzetlen varázs.

Mikor majdan álca lehull,

pálca lecsap,

s minden szólam belép-

akkor nyíltan, egyértelműn

elélvezek beléd.

Becsapnak az áramkörök,

magamnak utat török,

megdörren az ég,

sikoltasz: elég!,

és újra csend lesz.

Veled lenni öröm.

Pörkölöm a köröm,

szakadtáig töröm, de

nem feszítem túl.

Ponton porrá pirulok,

sejthalmaz-sajgássá,

forráskút forrásod

fáradttá forrasztom,

s varrá forr rá forró 

fémizzás íze,
hogy milyen szép ilyen
ép testben tespedni.

Este. Ni, előtted étked,

darázscsípésed présel,

seggedben zabszem-

lefekszem, asszem.