Választások 2014

Dönteni kell, hogy megszabadulj a te-

hertől, s aztán visszaköszönjenek

embertársaid, egytől-egyig

hű feleid ama megfelelésben a

mára beígért álomi áron,

jól teletűzdelt állami pénzen

áligazi, igazúgyahogy állít

egyet a másik módszer nélkül

feltehetőleg pont ugyanannyira

kínos többség-szellemiségben

megkeresendő ok-okozatnak

hogyviszonyultságában fejlő

felhőrétegen által, messze az

űrben szálló fogpiszkáló,

pálcikaember-korrumpáló,
konkvisztádor gólyamadár komor
árnyalatából messzire bűzlő
fényből látszik, hogy még mindig
nem sikerült eldönteni, hogy mire
fogja e krízishelyzetet elköl-
teni.

Itt-ott feltűnik egy-egy montázs,

késre akasztott madárijesztő

zord képében arclenyomatnyom,

majd beragasztom nappali éjnek az

emlékalbumom innensőfeli

hátborítóján tartalomélnek,
majmokat árul, s őrült malmokat

őröl a vándor, felkeresem, megö-

rül nekem, ülj le velem, kiürítem a
port poharamból, jól belerúgok,

pusztai létemet eltanulom, szeren

égek, éget a vakszerelem, és

mindez egyetlen magyar emberi

lénynek sem fájt. Jól döntöttem.

Mekkora tornádót kell zúdíta-

nom még rád, hogy észrevegyed, hogy a

csillagos ég, ez a ködgyomolyag, ez a

komplicitás, ez az éteri értelem

elleni elragadás nem a szándék

szüntelen elszínezője. Te még csak

gyermeki pislákfénybe se keltél,

már amikor nekem elszabadultak az

ingereim tefeléd.

Láttam az égbolt szürke csodáit,

a szűkreszabottság úrvacsoráit,

álltam a szükség pillanatában

megfutamított vad harapás’it a

rút fenevadnak, a rám szabadított

ösztöni lény velejéig romlott

kárhozatát, ahogy izzik a tűzben,

sóhaja serceg, megszületőben az

égei herceg!

Regéi szólnak a szép szerelemből

átörökített őshagyományról, a

lélekvesztő szólabirintusok

énekszólamú szillabusáról, a

három szótagú szent szövegek szere-

tetben szerzett bölcs tanításai

önfelelős, kerek ismeretében

fel-kivilágosodó univerzum-

képleti rendszerezésen, az áteve-

zésen, az átellenben megneve-
zésen, a konverzéjsen kontrollt
altat a zöld klavitúrás délete-
tésen.

Eljön a vége a mindenségnek,

áthajol érte az összekötő majd, s

mindenedet, amit eddig elértél,

átadod áldozatul temagadnak,

úgy, ahogy átér,

úgy, ahogy átjár,

azt, amit éltél,

azt, amit álltál,

azt, hogy ítéltél, s

hogy hezitáltál,

azt, hogy elégtél, s

hogy hamutál vár.