Közelebb

Jól tudom, hogy nincs mit hozzátennem.

A terv készen van.

Végrehajtóként ver szívem:

éltessen, míg van miért.

A kilátástalanság csupán

árnyéka a megvalósult

beteljesülésnek, s köztük 

híd csak a hit, mely az

útnak a legszebb része.

Mikor

átlovagolsz a semmi felett, s a

híd akaratból épül,

olyankor feltárul erőid csarnoka,

a legnyersebb találkozás,

a legtisztább térélmény,

a legbensőbb rezgésszám,

a legforróbb ölelés,

a legtágabb teljesség,

mielőtt nincsen múlt,

s mit nem követ jövő.

Sorsod mint időtlen pecsét feszül

burkodba zárva.

Olyankor

nincs kar, ami megtart, olyankor

saját tested tartod az égben,

s lépteid önnön sugarát fonják

lábad elé, és bárhova lépnél,

minden hullám új utakon vezet

át, s halad el veled együtt.

Nincs az a vég, amely össze ne zengné

zord moraját és hangtalan, álmatag

ébredezését kezdetnek,

s melyben a mélybe leszállás, mintegy

epizódként csak, fel ne merülne.

El kell jutni a végig. Anélkül

nem kezdődhet semmi.

Szétdarabolódik minden körülöttünk

pixel-kockák százaira.

Egybe nem tartja őket hatalom.

Végignézzük mindannyian

nyomorultul, tehetetlen,

miként pusztul földünkről ki

minden értelem, és minek

vesznie kell, azt hagyjuk veszni,

együttérzés nélkül.

Így van a terv, és így kell lenni.

Nem lehetünk mind bárkalakók.

Menekültek lehetünk csak

saját földrészünkön.

Kultúrából hajdíszt fonnak a

nők, és büszkén, fennkölt hordják,

s lenézik, mint rabolják ki

kincsestárát pogány hordák,

s nem mozdulnak, nem éreznek

fájdalmat, mert arcuk ragyog

dísze alatt: átmentették

számukra mit hordoz vagyont.

Pixel-katonák! Mit gondoltok,

hány felbontást nyerhettek még

ennél is több háborúval?

Mit bizonyíttok, s kinek? Leszek

hajdísz, leszek pogány, ha kell, vagy

lehetek töltény emberi szívben,

végső soron mégis én vagyok
az, aki nevében embert öltök,

s én szívem az, kibe saját nevemben

belefúródom, s értetek teszem,

vad kultúravédők,

békefenntartó barmok.

Hányszor haljunk meg még egymá-

sért, míg ráébrednénk: együtt

életben maradnánk?

Ott lebegünk, nézd, Ember, a sorsnak

egyetlen szál függésében a

semmi felett, és arcunk tükrén

visszaköszönne Teremtőnk, ám

tükrünk eltakarva, bódult

jajveszékelésünkben vágják

végső fonalát el a mi teljes

civilizációnknak.

Nézd magad, Ember!

Mit műveltél?

Érzed a szégyent nemed helyett?

Látod, hová süllyedt e faj?

Te azt gondolnád, érdemelünk még

esélyt újat? Nem volt elég?

Baktériumok vagyunk a Földnek,

szervezetében élősködők és

gyilkos peronoszpórák. Gombás

fertőzések városaink, s mint

penész emésztik el, ami szerves,

s fém és mesterséges formák

között beprogramozott élet a
jussunk, amíg a rendszer betölti

rendeltetését, és kioltja

glóbusza lélegzetét.

S mi fulladunk majd meg, nem a bolygó.

A planéta ártatlan, s az Univerzum

bölcs és igazságos. Nem hagy

ártatlant szenvedni.

A lélek a Föld magjába száll alá,

s a kezdeti hőben ég majd el, de a

lélek a fényből a Napra világol,

s az egyesülés új kort szül.

Nem leszen ember már e világon.

Ott csak az élők élnek.

Ott a halálnak nem lesz társa, kit

elragad ásítása.

Ott majd élnek, s éltetnek, és

mind feledésbe merül, hogy

volt kor, amelyikben az ember embert

ölt, vagy halálba hajszolt.

Minden késszúrás, és minden

ledobott bomba, s az összes töltény

emberi szívben közelebb visz eme

korhoz.

Pokolgépek, szenvedés, és

temérdek sok hulla az úton,

tömegmészárlás, népirtás,

háború és halál.

Így írja e fajzat saját

utolsó ítéletét.

Dobjátok le az összes bombát,

lőjétek ki az összes töltényt.

Ne maradjon hatalom, mely

irgalmazna nektek.

Amit kezdtél, fejezd is be,

Isten fia, Ember.

Adj esélyt az utókornak

halál nélkül élni.

S ők majd hálásak lesznek, mint

mi vagyunk Atlantisznak, hogy

feláldoztuk értük jövőnk a

Halál oltárán.

Talajt ér a lábam.

Új föld domborodik.

Fűje puha, Napja kedves,

hangja szellő-szavú.

Hiszek, Uram, hiszek. Benned

legyen vigaszságom.

Hazug szóért sose essen

csorba igazságon.

Uralkodj a népeddel, és

legyen köztünk szeretet,

húzd magadhoz az embert, Uram,

közelebb...közelebb...