A repülés teóriája

Aki tér a hitér',

az a magyar sokat ér.

Aki lát ideát,

sose marad ideát.

A repülés teóriája

minden ember glóriája.

Maradj az egód rabszolgája,

majd a rendszer darabra megrágja

meglásd, a húsod összes atomát, hogy a

formád illeszkedjen a gépbe, s a

végén kiszarjon, mint a híg fost,

bűzöd áradjon szét a légbe. Én

inkább lennék vírus a rendszer

szervezetében, a mirelit lében a

szerves összefüggés, meg a létért

folytatott küzdelemnek a felbúj-

tója, a trójai ló, aki rövidre

zárja az értelmetlen harcot. A

rezsicsökkentés ellensége, a

békés partizán, a kamikáze, ki

karikás ostorként csattan bele

minden önelégült hülye fejbe, avagy a

hazatérő veterán, aki nem tesz

kamukérót vaterára fel haver.

Ha kell a lé, elé teszé letétbe

még a lét azét, ki szépen él, s a ve-

szély szemébe nézve éli át, mikor

átbasz az egész világ, mer' az életed

épp annyit ér, amennyit ég a

vér, hogy láng borítson el, s a fáklya-

fényed ragyogjon által az emberi

lény örök tüzén.

Világot álmodtam magamnak és

repülni tudtam benne, esküszöm.

Azt mondják, hogy szexuális el-

fojtás, de a magyarázatokban én

sohasem hittem eléggé ahhoz, hogy

közvetlen választ ne keressek,

arról nem is beszélve, hogy minden

reggel a felébredés után még

jóval is emlékeztem az érzés

intenzitására és szabadnak

éreztem magamat. Bár féltem a

zuhanástól, maradéktalanul megi-

gézett mégis az erő, amely fel-

húzott, s árkon-bokron repitett

fel-alá, s energiáktól duzzadt

szívem pumpált, s mágnesként taszi-

tott el a földtől, s határozottan

meggyőződtem róla, hogy élek,

s nem lesz vége az álomnak, mert

ébren voltam benne, s nem alud-

tam. Azon éjjel hamar ért el az a

végső megváltás, mikor éled az

álmod, s álmod az életed, s annyira

jó, hogy valóságosan benne vagy

élted folyamában, ami zúg és

sziklához csap, elsodor, összetör,

összerak, átmos, megtisztít, és

végül mindennek értelmet ad.

És most hadd beszéljek Orbán Viktorról, hogy:

Keveri a káoszt a renddel, a

burger kingben gyros-t rendel,

megbabonázza a pultos lánykát,

eltakarítja a foltos tálcát,

felszabadítja a rabszolgákat,

megmagyarázza az abszolváltat,

felmelegíti az atmoszférát,

arca a bécsi kapun sem fér át.

Az jellemzi az Orbán-félét,

hogy ha egy érv éles késélét

tárod elé, s érvényességét

rábizonyítod, édeskés lét

lögyböl a szádba, s nem fér kétség,

biztosan értünk görnyed kétrét

Európában a sok baromállat, a

bíróság meg a közutálatnak az

oltárán, hogy a féltékenység

súlya alatt nehogy új folt essék

renoméján, úgy kompenzál, hogy a

komplexust, mit rátestál ez a

bajnok, kritikává formálja, s a

bajnak csak az árnyékát látja, de

már keseríti a magyarok kenyerét.

„Há', mit képzel maga?! Mit akar?! Maga még

átlát rajtunk?! Nem elég szövedé-

kesek a szálak, amik összefonódnak

körülöttünk, mint hazánk, mely ápol

és eltakar?!” Meg a kurva anyádat,

Viktor. Faszom a szádba, nem a limoná-

dé. Viva Revolution! Viva Renovation!

A vér az erekben forrjon, az eszme az

emberi szívben nyerjen, a szellem a

szép szeretetről szóljon, a tudatra

hajnal fénye hasadjon.

"...Bármi megtörténhet..."