Általuk átlátszódik az éter.
A vágy, hogy karjuk minket öleljen
férfiakat, csupa kín és métely.
Én, aki értem, s érzem a kínt, mit
nőnek látásától szenvedek,
akiben formát nyernek az ívek,
melyben a nő-test halkan szendereg,
én vagyok az, s csakis én, aki által
nővé lesz az a nő, aki engedi
bebocsájtását nyújtani forró,
lágy iszapába, melyben medrei
mélye alatt, ahol éled a kezdet
tétlen meghúzódva a csendben,
vad kiáltásom átsajogásán
értelmet nyer a káosz a rendben.
S akkor elkezdődhetik a végzet,
úgy mint légtért nyert természet.
Maghasadás és önfeladás nyit
nyílt utat egymásba, s a te részed az
én gyönyöröm, s e gyönyör neked éteri
kín, aki vagy. Mert tudd: te a fájdalom
egyszülöttje, sose szítnál oly heves
indulatot, ha nem én, aki vállalom
elviselését, nyújtnám át neked
önelhatározásból, hogy együtt
égjünk, mindenemet, ami tőled
származott énbelém. Sose tettük
még, és sose fogjuk megtenni, ha
mozgásban maradunk, mert nem lehet
irányítani a mozgó járműt, ha
nem dobjuk le róla a terheket.
Állj meg. Pillanatra ne zihálj, csak
fürkéssz engem a semmi közepén, és
aztán engedj át magadon, mert
téged tartalmazlak. Enyém a te
ízed, szád, mosolyod, kivilágló,
zsenge, szép fogad, édes örömöd, dalod
énekelem, kicsíráz a szívnek
dallama, s alá takra dübörög, ahogy
egyre jobban önti el a testet az
öntudatlan kábulat igája,
semmi sem tart vissza, hogy a mámor
tág kapuján beússzon ama gálya,
melynek rabja, én, ez idegen föld
hívásától alfa-zuhanásban
szállok szabadesőn vízesésed
síkja mentén beléd, egymásban.
Földet érésem oly heget üt, mely
földcsuszamlást okoz, megfordul a
vonzástörvény, és amit átvesz
tőlem a tér, az mind tovább, túl az
űrön, a rendszereken haladva lel
végső megnyugvásra, s akkor a
kezdet megnyilvánul, úgy mint
átömlesztett lény, mint akkora
belégzés után feltört sóhaj,
mely képes két végpont közt egy
megfeszült idegszál vonalán, mint
híd szolgálni köztem, s közted.
Hídfőm mindig tárva előtted,
váram termei várnak.
Hogyha arra jársz, boldog a lelkem, de
nem kiabálok utánad.
Azt szeretném, ha mint szabad ember
járnál s kelnél bennem, és
sok születésnapod álljon módban e
várban megünnepelnem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése