Pinszinyglóbmiligy

Orrom az orrnyereg

űrnyeregéről az égre kiállt.

Lenn az orrnyereg űrgyönyöréből a

földre kiált.

Gondra búra jól bevált.

Partitúra imponált.

Magadban van a Mennyország.

Nagy űr tátong a fejemben.

Borzasztó nagy élet.

Kigondolkodom, kimondom, de

kimondhatatlanul elvont.

Kibonthatatlanul éles

kibírhatatlanul fáj.

Ez a szívem, édesem, itt van.

De ez kell neked, jáj?

Ez a máj, ez az elhalt

tüdődarab?

De csodálkoztál te már vajon addig,

ameddig szem ellát?

Akármit fejembe ötlök, ott lök meg

épp ahol elkalandoztál?

Hát mondd, kicsi drága, honnan a szeplő,

eme érdekes arcon a pöttyök

Mint a varázsló állok előtte de

annyira szép hogy az ellök.

Mire

újra meg újra ki-

mászik az ágyból a

zord hajú szép kicsi édes,

ti mindig a rabjai lesztek. A hős kato-

náik a partig eveznek.

Mert szép az élet édes!

Szép, bizony, tökéletes!

És míg te itt vagy,

én nem mondok

neked nemet sosem.

S felvidult a képzelet.

Te nem te vagy, te én leszek! Te

bennem annyira tele, téged

én de jaj!megeszlek!

Te tényleg annyi érdekeseket

élvezel, de élvezel?

S a ház helyén marad,

és ő tüzel.