Semmi sincsen rendben

Amikor
egyre-másra feljön ez a
sósavíz a számba, és
hányni kell, de nem megy, mer' a
vacsora kurva drága volt, a
számla meg sehol se,
puszira mérve vettem, akkor
elgondolkodom, hogy vajon
magamon mér' nevettem, amikor
annyira igazam, hogy
majdnem eltaláltam, de
annyira elegem van, hogy ha
tudtam, mért nem ordibáltam, hogy

senki nem maradt,
ki nyelveken beszél.
A szélkakas megáll,
jobb időt remél.
Még áll a házikó,
de merre fúj a szél?
Az őrlet közel,
de mindjárt véget ér.

Amikor egyre-másra feljön ez a
sósavíz a számba, és
hányni kell, de nem megy, de már
semmi sem túl drága, hogy ha
elhajítanám, vagy ha
tűzbe dobnám, akkor vissza
nem kerülne hozzám,
úgy mint új korába.

Egy évtizednyi bánat
nyomja most a lelkem, és ha
úgy akarja, akkor most
összenyomhat engem, és ha
megharagszik érte az
úr, az ég, vagy isten, akkor
azt üzenem, hogy ennyi, hogy
mostmár semmi kedvem nincsen
ellenállni folyton ennek az
elbaszott világnak, úgyhogy
elbaszom a világot, hogyha
elbassza a kedvem, mert
mást se hallok, csak hogy
kurva háború van, hogy
minden összeomlik, és hogy
semmi sincsen rendben.

Amikor egyre-másra feljön ez a
sósavíz a számba, akkor
arra gondolok, hogy
valaki majd kihányja, és hogy
én talán megúszom, de már
nem hiszem, hogy így lesz, úgyhogy
menj csak el az utamból,
hogyha nem segítesz.