Szállj! Ne félj, nem fáj!
Hajítsd el neved, s repülj! -
egy idegen táj
figyel és vár;
Veled ér át,
de egyedül jár.
Szórj szét mindent, ami fontos!
Szórj szét mindent, ami fáj!
Szórj szét mindent, amid nincsen!
Mit meg se kaptál még, már
rég elveszítetted -a vámon
túl vár-, ha túljár az eszed a
szádon.
Zakatol az agyam, hova tegye magam? -
zakatol az agyamon át.
Oda hova teszi, ott sose jó neki -
a bánat eszi meg a szavát.
Egyedül vagyok, de veled álmodok egy
életet, amiben elég, ha
vállamon a kobakod, érzem, ahogy
oda'dod
életed, és üres az ég,
és együtt szállunk a névtelen
utakon,
a végtelen az utitársunk.
Együtt szállunk a névtelen utakon,
s nincsen aki figyel, bárhova is
vigyen.
Szórj szét mindent, ami fontos!
Szórj szét mindent, ami fáj!
Szórj szét mindent, amid nincsen!
Mit meg se kaptál még, már
rég elveszítetted -a vámon
túl vár-, ha túljár az eszed a
szádon.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése