2017. április 30., vasárnap

Space Arp

Míg megtörténik újból, kivárom,
hátha összeomlik,
s a fojtó napsugárzás halálos
mérgétől kibomlik-
mint hám alól a bőr,
mint bőr alól a hús-
a testbe zárt lélek.

Szóval megragadni a végtelent,
mint csókot adni az űrben,
túl a láthatáron és
minden összefüggéstől innen.
Szippants mélyeket, és
engedd, hadd vegyem le szkafandered.

Az, hogy nem mered,
még nem jelenti azt, hogy nem lehet.
De hogyha megteszed,
tudd, hogy senki nem marad veled.

Ez a sorban állás a végzetért-
szóljatok majd, ha véget ért.

1 megjegyzés: