A bánat

Csillogó szemű,

mély és komoly.

Szája lefelé biggyed

önmaga súlya alatt.

A bánat olykor támad, mikor

komor órák magányában

komorúan szomorodik

szorongó tekintete eléd,

és nem elégszik beléd

addig, míg nem elég.

Isten nyugosztalja azokat,

akik elmentek,

és tartsa meg sokáig az élőket,

hogy örvendhessenek.

S a bánat

hármat fordult

önmagában.

Odakint az út,

légy bátor.

Ne félj a határtól.

Légy ura annak,

aki vagy,

s ne pedig

Istennek.

Ismerd meg.

Ismerlek.

Itt kellek.

Idd ki a levét,

vidd ki a felét.

Feléd.

Eléd.

Beléd.

Elég.