Summa

Három ágú kereszt rajtam,

mind a hármat rajta hagytam

a hátamon, és ő

mégis elvitte.

                              

Pofon csattan, térdre rogytam,

három éjjel nem aludtam,

de az utolsó pofont

én adom, nem te.

Ha veled nem, hát

nélküled lesz

boldog életem.

Ha kedved szottyan,

látogass meg,

drága életem,

én mostmár

élek élek

élek élek

élek élek,

tömérdek

érdek tépett

szét egy szép egy

édes képet,

és véled

mégis mindig

minden éjjel

álmot látok,

és álmom-

ban nem látok

mást csak édes

boldogságot.

Hosszú percek sorba jönnek,

az idő véget még nem érhet,

haldokol a szó,

hívogat a csend.

Csendbe olvadt hűvös árnyék,

örök holnap, jégbe zárt vég,

tőled engem már

senki meg nem ment.

Halvány emlék,

fátyolfelhő,

szálló szellemárny,

lengő ködben

lengek benned,

mélyed mélye vár,

csak néha

félek félek

félek félek

félek félek,

hogy benned

értem érted

mégsem érhet

élet véget,

hogy élek

nézek félek

kérek térek

véget érek,

és végül

végleg benned

égek bennem

ég el fényed.

Mélyen sejlő sötét alak,

titokrejtő nehéz falak,

az idő nem gyógyít

minden sebet be.

Üres mosoly mögé bújva,

könnyeidben fuldokolva

titkod felordít

némán szemedbe.

Régi emlék

kísértete ki-

sérti lelkedet,

önmagadba

eltemetted,

s elfelejtetted,

mert így volt

könnyebb könnyebb

könnyebb könnyebb

könnyebb könnyebb.

Még most sem

értetted meg,

ne értem tedd meg,

ne ejts több könnyet.

Az élet

nem vár, táncot

nem jár érted

isten, értsd meg.

A haldok-

lóval végezz,

szenvedj, vérezz,

engedj, érezz.