Tisztítsd meg, mert vágyom rá, hogy
megtisztuljon lelkem.
Nagyon sokat vezekeltem,
ne mondd azt, hogy nem eleget.
Mindig hozzád fordultam, bár
választhattam volna mást is.
Választhattam volna magam,
saját életemet.
Választhattam volna máglyahalált,
hogy a vágyban, kéjben olvadjak szét,
s megfutamodhattam volna,
mikor mindent feláldoztam.
De én téged választottalak.
És most alapot akarok.
Ugródeszkát.
Rászolgáltam.
Hihetek-e neked?
Jeleket látok, gyönyörűket,
s élvezem a játékot.
Nem akarok lemondani róla, de
hihetek-e nekik?
Hiszen mindig is ott voltak,
s találkozásom velük vajon csak
véletlen egybeesés, egy pillanat,
melyben találkozik külső és belső
élet,
vagy előkészített csoda?
És látom már, hogy teljesen mindegy,
mert minden megtörténik velem,
s ugyanolyannira, mint amennyire
velem történik meg minden.
Hitre vagyok kárhoztatva,
ezáltal mentesülök minden földi
törvény alól,
s amint kérem,
már el is nyertem a teljes
szabadságot.
Ez esetben viszont
függök még a régi éntől,
a bebörtönözöttől,
nem vagyok elég erős,
s nagyon apró vagyok még.
Sokmindenből elegem van,
de semmiképp sem magamból.
Belül rend van.
Nagyobb rend, mint valaha.
A dolgok körülöttem szanaszét.
Nincsen jövőm, s múltam sincsen.
Túlságosan jelenem van csak,
s ez túlságosan nem elég.
Túlságosan fáj az élet,
túlságosan élni vágyom,
túlságosan nagy a tér, amire
szükségem lenne.
Nincsen kedvem megvárni, míg
minden összedől.
Segíts. Add meg. Adj valamit.
Jelet, helyet, lehetséget.
Hasíts, szakíts, harapj belém.
Legyél. Létezz. Legyél velem.
Szűrd át magad. Legyél jelen.
Bocsásd meg, hogy gyenge vagyok.
Szükségem van rád.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése